mexikói, 2012, r.: Laura A. Martínez Hinojosa
sz.: Tara Parra, Paulina Gaitán, Jorge Levy
műfaja: kisjátékfilm, hossza: 9 perc
magyar felirattal
Tartalmi ismertető
A szerelemnek (egy tartalmas emberi kapcsolatnak) már a reménye is elegendő arra, hogy egy pillanat alatt átformálja nemcsak az embert, hanem az egész világot. Az idős Matilde szokása szerint ezen a pénteken is orvoshoz megy a helyi busszal. Az élettől már nem vár semmit, csak a szürke hétköznapok maradtak számára, mindenről lemondva beszélget a vele utazó fiatal diáklánnyal. Aztán a rendelőben megismerkedik és jóízű beszélgetésbe keveredik egy nála pár évvel fiatalabb ismeretlen férfival, aki randevúra hívja másnap délutánra. A szombati szokásos buszjáraton mintha nem is ugyanaz az asszony ülne: kivirul az arca és egész lénye. Valóban ott várja őt a jóképű és kedves férfi is a színes léggömbök muzsikától hangos parkjában, virágcsokorral a kezében. Ám az élet, vagy ha úgy jobban tetszik: a sors újra közbeszól...
Címkefelhő
Szerelem; Magány; Öregkor; Szeretet; Sors; Elmúlás; Kisjátékfilm; Remény
Korosztályi ajánlás
14 év fölött
Háttér-információk
A kisjátékfilm egy kétnapos nemzetközi műhelymunka keretében készült, melyet a mexikói Guanajuato International Film Festival szervez minden évben filmszakos egyetemisták részére.
Formanyelvi megjegyzések
A film négy szerkezeti egységből áll (első buszozás, orvosi váró, második buszozás, park) Az első és a harmadik szerkezeti egység, (a két buszozás között) nemcsak a főszereplő külseje (smink) és játéka jelzi a megváltozott helyzetet, de a külső világot is megmutatja a kamera, ahogy Matilde látja. A színek és a fény utal a szereplő belső világára, míg az első buszozás alkalmával semmit sem látunk a külvilágból, mintha Matilde ki sem látna önmagából. A főszereplő ellenpontjaként jelenik meg a fiatal diáklány, akinek a viselkedése éppen fordítottjára változik a második alkalommal. Bezárkózik a fülhallgató által, vélhetően összeveszett a fiúval, akivel előző nap randevúzott.
Ez az ellenpontozás nemcsak a főszereplő karakterét és magányát emeli ki, de jelzi a szerelem, az érzelmek, a másik ember fontosságát az életünkben.
Az orvosi váróban az idős hölgy szubjektív szemszögéből látjuk egy fiatal pár gyöngédségét és egy érintést egy kisfiú fején. Ezek a főszereplőben jelenlévő hiányokat jelzik, valamint előkészítik a következő jelenetet. Szintén Matilde szemszögéből látjuk a férfi első pillantását. A film Matilde életkörülményeiről, családjáról semmilyen információt nem közöl, ezekre csak következtethetünk. Mi a film „csattanója” váratlanságában van. Emellett a végkifejlet hatásosságát az adja, hogy a film legvidámabb jelenete után következik.
Az alkotók nem állványra helyezett, hanem kézben tartott kamerával rögzítették a film jeleneteit. Ez az alkotói döntés azt szolgálja, hogy – mint egy dokumentumfilmet nézve – a néző úgy érzi, közvetlenebbül részese a történéseknek, szinte együtt lélegzik a filmmel.
A film finom eszközökkel ábrázolja az „elmondhatatlant”. A csillogó szemű, világos ruhájú férfi mintha a napfényből tűnne elő Matilde látomásában, kezében a virágcsokorral olyan, mintha ő kísérné át a túlvilágra szelíd és megértő lélekvezetőként, oda, ahol színes léggömbök és zeneszó várják a lelkeket...
A film nyitott befejezése szabadságot ad a nézőnek, hogy saját maga egészítse ki a látottakat, ezáltal személyesebbé válhat az élménye.
Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések
A filmet érdemes előbb együtt megtekinteni, majd az alábbi kérdésekkel kezdhető beszélgetés:
A film különösen alkalmas arra, hogy a fent megfogalmazott formanyelvi elemeket megismertessük a diákokkal, azáltal, hogy azokat könnyen felfedezhetik.