A tenger

spanyol, 2009., r.: Maricarmen Merino, fsz.: Mauricio Cruz

műfaja: kisjátékfilm, hossza: 15 perc

Tartalmi ismertető

Nacho születésnapjára azt az ajándékot kapja anyjától, hogy együtt elmennek a tengerre. A fiú úszógumikkal a karján, és egy aranyhallal a kezében indul útnak. Viszontagságos útjuk miatt végül mindössze tíz percet tölthetnek a már esti sötétbe burkolózott tenger partján. Nacho a tengerbe engedi a halat, az úton hazafelé pedig egy kagylót szorít a füléhez.

Jelképes film a vágyálmok és a valóság találkozásáról. A kisfiú láthatóan felkészülten várja, hogy életében először lássa a tengert. Sok képet rajzolt már arról, ahogy ő elképzelte a tengert. Anyja kissé fásultan kíséri útjára fiát: még a születésnap illúzióját is alig tudja fenntartani (sütemény a buszon), látszik, hogy álmaiból végletekig kiábrándult felnőtt. A hosszú út végén teljesen más kép fogadja Nachót, mint amit elképzelt: rács mögé zárt, a sötét miatt beláthatatlan víztömeg. Zseblámpájával kiszakít egy-egy foltot a végtelen tengerből, mindössze ennyit láthat, ennyit tapasztalhat belőle. Végül csak a kagyló segítségével felidézett tengerzúgást viheti haza magával, az illúzió egy darabját.

Címkefelhő

Család; Vágyak; Magány; Az élet értelme; Szabadság; Kisjátékfilm

Korosztályi ajánlás

12 év felett

Formanyelvi megjegyzések

A film története egyszerű, azonban a film lényege inkább a jelképrendszerén keresztül érthető meg. A képzelet és valóság, valamint a rész és egész motívumain keresztül olvasható ki a film igazi történése. A kisfiú képzeletében élő tenger egészen más, mint ahogy azt a valóságban tapasztalja. Ezt a különbséget erősíti az úszógumi, a naptej, a rajzok, valamint a rács, a sötétség ellentéte.

A fiú kezében tartott hal egy zacskónyi vízben él, az egész kicsi részében. Anya a fiút, a fiú a halat viszi a tengerhez. Útja során mindent megmutat a halnak. Mivel a film végén nem látjuk a fiú kezében a zacskót, arra következtethetünk, hogy Nacho a tengerbe eresztette a halat, vagyis megajándékozta a teljesség-szabadság lehetőségével. A fiú bármennyire is szeretné a maga egészében befogadni a körülötte lévő világot, és a leginkább vágyott tengert, csak apró részletek megfigyelésére van esélye (zseblámpa). Viszont a kagyló segítségével képzeletében bármikor felidézheti a tengert, részese lehet a nagy egésznek.

Ahogy Nacho a buszon megfigyeli útitársait, ott is csak apró részletekből következtethet kilétükre.

A fiú és az anya viszonya leginkább a magányról tanúskodik. Szinte egyáltalán nem beszélnek egymáshoz, mindketten a saját gondolatikba merülve léteznek a másik mellett. A fiú leginkább képzelete, illúziói, várakozásai belső világában él, az anya kedvetlen, gondokkal küzdő, bezárkózó embernek látszik.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

A filmet – bár nem annyira rövid – érdemes kétszer megnézni a tanulókkal.

Az első megnézés előtti beszélgetéshez javasolt felvezető kérdések:

• Ki járt közületek a tengernél?
• Azok, aki nem jártak ott, milyennek képzelik az első találkozást? (Fiatalabb korosztály esetleg le is rajzolhatja)
• Azok, akik jártak ott, hogyan emlékeznek rá? Mennyiben különbözött attól, ahogy elképzeltétek?

A film első megnézése után értelmezzük a látottakat.

• Milyen jelképeket, utalásokat láttatok a filmben?
• Szerintetek, birtokolnunk kell-e azt, amit szeretünk ahhoz, hogy az életünk fontos része legyen?

Ha igen, miért? Ha nem, akkor milyen más módon játszhat fontos szerepet az életünkben?