Kovács Éva

magyar, 2005., r.: Nagy Dénes, fsz.: Tenki Réka

műfaja: kisjátékfilm, hossza: 11 perc

Tartalmi ismertető

Kovács Éva nevelőintézetben nőtt fel. Távozása napján lepedőben csomagolt, zsáknyi holmijával vág neki önálló életének. Egész napos céltalan bolyongása után este visszatér az intézetbe, és bekopog élveteg nevelőtisztje ablakán.

Kovács Éva egy a sok hasonló nevű lány közül. Személyiségnélküliségét erősíti, hogy jórészt csak a körvonalait látjuk. Nincs semmije (még bőröndje sem), és senkije (nincs hová mennie). A nevelőtiszt kihasználja hatalmi helyzetét: semmibe veszi a lány személyiségi jogait, emberi méltóságát, hogy végignézhesse, ahogy összepakol és átöltözik. Végül motozás címén szexuálisan zaklatja a lányt, aki nem szól, hiszen feljebbvalójával áll szemben.

Útja először akár lehetne reménnyel teli is: a végtelen hídon, a nap felé tart. De sajnos céltalan: leül, hogy nézze azokat, akik tudják, hova tartanak, és akiknek van hova menniük. Emberhez nem méltó kiszolgáltatottságát jelzi, hogy a híd alatt végzi el a dolgát. Bár a nevelőtiszt kifejezetten undort váltott ki belőle, visszatér hozzá, aláveti magát a további zaklatásnak. A pillanatnyi biztonság reményében feladja önállóságát, és inkább enged e kétes kötődésnek.

Címkefelhő

Bizalom; Áldozat; Család; Magány; Árvaság, Döntés;Hatalom; Szabadság; Rabság; Felnőtté válás; Kisjátékfilm

Korosztályi ajánlás

16 év felett

Háttér-információk

A film által bemutatott helyzet megértéséhez szükséges lehet az állami gondozás rendszerét röviden ismertetni.

Formanyelvi megjegyzések

A fekete-fehér film használata korunkban nem technikai szükségszerűség, hanem stiláris döntés. (Tévhit az, hogy a fekete-fehér film olcsóbb lenne a színesnél.) Legtöbbször a fekete-fehér egyfajta dokumentarista hűséget, hitelességet, puritán egyszerűséget kölcsönöz a filmnek, amit nem zavarnak meg a tobzódó színek. Ebben a filmben is több dramaturgiai vonatkozása van a monokróm színhasználatnak. Az alakok személyiségnélküliségét hangsúlyozva szinte végig sziluettszerűen láthatók. A bemutatott világ színtelen, komor, egyformaságba burkolózó. A fény-árnyék kontrasztos használata pedig sokszor kiismerhetetlenné teszi a környezetet, ami a főhős bizonytalanságát fejezi ki formailag.

A film – stiláris értelemben vett – dokumentarista jellegét az is erősíti, hogy nincs zene és nagyon kevés szöveg hangzik el a filmben. Vagyis, mintha látszólag semmilyen eszközt nem vetne be a rendező a hatáskeltés kedvéért, csak a passzív megfigyelő szemszögéből mutatja a lányt. Ezzel valósul meg a filmes elbeszélés leíró jellege, amiben a szerző dramaturgiailag úgy „meséli el” saját történetét, úgy adagolja az információkat, mintha nem lenne beavatva, nem tudná, mi fog történni a következő pillanatban. Ezért a befogadónak (a nézőnek) kell kikövetkeztetnie, összeraknia a bemutatott részletekből a „történetet”. Ez sokkal nagyobb figyelmet, aktivitást kíván a nézőtől.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

A film – bár rövid – elég egyszer megnézni egy tanórán, hogy az általa felvetett problémákról beszélgetni lehessen.

A film megnézése előtt javasolt felvetés:

• Kezdeményezzünk asszociációs kört, milyen szavak jutnak a diákok eszébe az alábbi fogalmak hallatán (maximum 15 szó, utána kezdjünk újat): a kezdő szavak a következők lehetnek: árva, 18 év, cél, biztonság

A film megnézése és tartalmi megbeszélése után javasolt kérdések:

• Ha tehetnéd, mivel segítenél Kovács Évának? (Lehet egy szó, tett stb.) Vagyis, szerinted, mire lenne a leginkább szüksége?
• Hányan tudják az osztályból már, hogy mit akarnak csinálni felnőtt életükben?
• Mire van szükséged ahhoz, hogy megvalósíthasd az életcéljaidat?