magyar, 2011 r.: Petrik András
műfaja: dokumentumfilm; hossza: 13 perc
Tartalmi ismertető
A budapesti Sziget Fesztiválon vagyunk 2011-ben. A film készítői kérdezgetik a fiatalokat, ki miben hisz, mit gondol az egyházról, vallásról, mennyországról, pokolról. A válaszok szabad szájúak, de talán többnyire őszinték.
Az 1997-ben készült Isten a szigeten című filmhez képest jelentős különbség, hogy a megszólalók meghatározó része külföldi. A két filmet összehasonlítva a hívők szempontjából romló tendenciát érzékelhetünk. A kárhozattól még félnek, mástól már nem nagyon?
A riportok között és alatt némi betekintést kaphatunk a fesztivál életébe, hangulatába. A klasszikus értelemben vett nyugati országokból érkező fiatalok még a változás irányát jelenítik meg, vagy már itt tartunk mi is Magyarországon? A sok elcsépelt közhely és negatív mondat mellett érdemes figyelni, melyek azok a momentumok, amelyekre még lehet építeni.
Címkefelhő
Hit; Van-e Isten; Vallás; Istenkép; Az élet értelme; Gondviselés; Misszió; Ateizmus; Multikulturalizmus; Pokol; Szabadság; Dokumentumfilm
Korosztályi ajánlás
14 év felett
Háttér-információk
A hívő alkotók célja nem a megbotránkoztatás volt, és bízhatunk abban, hogy igyekeztek „objektív” képet festeni elénk, nemcsak miközben a filmet vágták, de a helyszíni felvételkor is, tehát széles spektrumból választották alanyaikat. A megszólók nagy része 20 és 30 év közötti, ennek a korosztálynak a képviselői kerülnek hamarosan érdemi döntési pozíciókba itthon és Európában.
Kapcsolódó szentírási versek:
Lk 15, 7
Mt 20, 1–16
Mt 13, 24–30
Formanyelvi megjegyzések
A film a riport dokumentumfilm műfajában készült.
Ha az 1997-es filmmel (Isten a szigeten) összehasonlítjuk, szembetűnő a játékideje. A megszólalások hosszában és a vágás ritmusában is érzékelhető, hogy korszerűbb az anyag, sokkal sűrűbb és gyorsabb tempójú, miközben lényegében a merítés ugyanakkora. Szembetűnő hasonlóság az önfeledten táncoló-vonagló alakok ellenfényes felvétele, mely mindkét filmnél a repülés, a szabadság metaforájaként is megjelenik. A megszólalók, azaz a fiatalokhoz illeszkedik a film stílusa, mely fontos és helyes döntés volt az alkotók részéről.
Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések
Ha csak ezt a filmet vetítjük le, vagy esetleg ezzel kezdjük mindkét film vetítését, érdemes a film megnézése előtt néhány bevezető kérdéssel a résztvevők személyes élményanyagát megmozgatni. Rövid, egymondatos válaszokat kérjünk.
Kérdések a film megtekintése után