Trilla

magyar, 2000., r.: Jung Lídia, fsz.: Bajusz Ferencné

műfaja: filmetűd, hossza: 3 perc

Tartalmi ismertető

Örkény István azonos című Egyperces novellája alapján készült, beszéd nélküli rövidfilm. A film közege – a novellához hasonlóan – ma már szinte ismeretlen: sivár irodaház, páternoszter, írógép. A film egy gépírónő egy napját mutatja be: reggel érkezik tízóraival a kezében, belép a szobájába, rágyújt egy cigarettára, majd pontban nyolc órakor elkezd dolgozni. Szinte megállás nélkül gépel a munkaidő végéig. Távozásakor, a bezáródó ajtón látjuk meg a nevét, „Wolfné”, amelyet az utolsó képeken újabb és újabb ajtók és nevek váltanak fel.

Wolfné – akárcsak hozzá hasonló kollégái – monoton, mechanikus munkát végez, és valószínűleg ilyen életet is él. Minden tevékenysége ismétlődések sorozatából áll: behelyezi az indigót a papírok közé, befűzi a papírokat, gépel, sort vált, majd, amikor végzett egymásra rendezi az elkészült irományokat. Munkája egyszerre jelentéktelen és pótolhatatlan. Wolfné mások számára szinte észrevétlenül látja el a rá bízott feladatot egész életén át: külön elismerés vagy dicséret nélkül, mégis pontosan, megbízhatóan. Sorsa kisszerűsége és látszólagos értelmetlensége a modern világ elidegenedett, gépies társadalmát jellemzi. A hétköznapok névtelenségbe burkolózó hőse, aki egész életét áldozza fel valamiért, amiből ő sosem részesül.

Címkefelhő

Áldozat; Munka; Magány; Hősök; Hétköznapok, Az élet értelme, Elidegenedés, Filmetűd

korosztályi ajánlás

12 év felett

Háttér-információk

Örkény István: Trilla

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.

Kicsavarja a papírt az írógépből. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.

Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné. Wolfné. Wolfné.

Egyperces novellák: Örkény István 1968-ban megjelent novellagyűjteményének címe, amely rövid – rendszerint csak egy-két oldalas, néha mindössze pár sorból álló – groteszk, abszurd legtöbbször humoros, váratlan csattanóval véget érő novellákat tartalmaz.

Trilla: az énekben vagy a zenében két hangnak többszörös, gyors váltogatása. A „tri”, vagyis „három” leginkább háromszori ismétlésre utal.

Az alábbi fogalmak tisztázása szükséges lehet a film kapcsán tekintettel a diákok életkorára:

Írógép; Páternoszter; Indigópapír; Munkahelyi dohányzás

Formanyelvi megjegyzések

Örkény egyperces novellájának filmes adaptációja képpé, ritmussá, zenévé alakítja a leírt szavakat, mondatokat, ezért természetesen részben eltér az eredeti műtől. A filmetűd egyik legfontosabb formai eleme a montázs.

A film alkotói úgy döntöttek, hogy egy nap eseményein keresztül mutatják be Wolfné – és a hozzá hasonlók – sorsát. Ennek fontos eleme a környezet és a benne található tárgyak ábrázolása: barátságtalan folyosó, egyenajtók, íróasztal, írógép, hamutartó, papír, falióra stb. Ezzel ellentétben áll Wolfné kinézete és viselkedése: látszik, hogy ad a külső megjelenésre (öltözködés, rúzs), magatartása pedáns, pontos.

A munka egyhangúságát és az idő múlását az ismétlődések fejezik ki, amelyek mind egyre rövidebben és gyorsabban mutatják a gépelést. A zenei motívum is ismétlődik, és gyorsul. A képek már csak egy-egy töredéket, apró részletet emelnek ki a tevékenységből, a művelet gépiességét hangsúlyozva. (A Trilla cím éppen ezzel a monoton ismétlődéssel áll ellentétben.)

A film végén mutatott ajtók, és az azokon látható, többször átragasztott nevek Wolfné egyedinek egyáltalán nem nevezhető sorsát, életvitelét sokszorozzák meg. Mindazokét, akiknek még a nevét sem szoktuk megjegyezni. Érdekes, hogy mindegyik névtáblán csak asszonynév látható, ezzel az ott dolgozók még személytelenebbé válnak.

Formanyelvi előzményként említhetők olyan meghatározó filmek, mint Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel (szovjet, 1929) című némafilmje, ami Moszkva egy napját „mutatja be”, vagy Gaál István Pályamunkások (magyar, 1957) és Huszárik Zoltán Elégia (magyar, 1965) című remekművei.

A tanulók joggal fedezhetik fel a filmetűd és a videoklip közötti hasonlóságot.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

A filmet – mivel nagyon rövid – érdemes legalább kétszer megnézni a tanulókkal.

Az első megnézés előtti beszélgetéshez javasolt felvezető kérdések:

• Szerintetek a legtöbb ember olyan munkát végez, amihez kedve van? Ha nem, miért van ez így?
• Szerintetek melyek azok a munkák, amiket nem szívesen művelnek az emberek, és miért?
• Miért van szükség a nem kedvelt munkák elvégzésére?
• Hogyan lelhetsz örömet olyan tevékenységekben, amelyekhez nincs kedved?

Az első megnézés előtt továbbá érdemes az alábbiakra felhívni a figyelmet:

–     Rövid, beszéd nélküli filmet fognak megnézni, ami több évtizeddel ezelőtt játszódik, ezért olyan tárgyakkal, tevékenységekkel találkoznak, amelyek valószínűleg már ismeretlenek számukra.

A film megtekintése után – tanári segédlettel – gyűjtsük össze azokat a tárgyakat, tevékenységeket, amelyek vagy ismeretlenek voltak, vagy már nem használatosak.

– Hogyan tudnád jellemezni a filmben megismert Wolfné munkáját?

– És életét? (nem tudjuk pontosan, de következtethetünk rá: szánalomra méltó?)

Olvassuk fel Örkény novelláját, és utána vetítsük le újra a filmet. Hívjuk fel a figyelmet, hogy a film némileg eltér a novellától. A film után csoportbontásban válaszoljanak az alábbi kérdésekre.

• Szerintetek miért hívja fel a figyelmünket az író, hogy jegyezzük meg Wolfné nevét
• Szerintetek miért olvashatunk annyi nevet a film végén mutatott ajtókon?

A csoportmunka után közösen:

• Szerintetek Wolfné (és a hozzá hasonlók) áldozat, vagy hős?
• Mi ad értelmet az ő (és a hozzá hasonlók) életének?