Vízenjárás

magyar, 2006, Lendvai Gábor és Nagy András filmje

műfaja: animációs filmetűd, hossza: 4 perc

Tartalmi ismertető

A filmetűdben az emberi teremtés- és az egyéni fejlődéstörténet költői bemutatását láthatjuk. Egy vonalból lett ember hánykolódik a vonaltengeren, időnként visszafordul, eltűnik, megfeszül, hogy aztán alakját elveszítve társra leljen más vonalakkal.

Címkefelhő

Az élet értelme, Elmúlás; Remény; Sors; Filmetűd, Animációs film, Hit; Döntés; Istenkép

Korosztályi ajánlás

14 év felett

Háttér-információk

A film egy élő ember mozgásának digitalizálásával készült. Az alkotók egy táncosra – Umniakov Ninára – érzékelőket szereltek, és megkérték, hogy táncolja el a kívánt koreográfiát. Az érzékelők által kibocsátott jeleket számítógéppel rögzítették és egy szoftver segítségével vonalakkal kötötték össze, miközben a pontok egymáshoz való viszonyát rögzítették. Így alakult ki a virtuális térben mozgó vonalember.

Formanyelvi megjegyzések

A film stilizált világa értelmezhető ember-, illetve létvázlatként. E sorsanimáció rövidsége ellenére képes egy létállapotot tükrözni, hasonlóan olyan magyar klasszikusokhoz, mint Jankovics Marcell Küzdők és Sisyphus, valamint Rófusz Ferenc A légy című Oscar-díjas alkotása.

Amennyiben a diákok fogékonynak bizonyulnak erre a műfajra, a felsoroltakon kívül érdemes megtekinteni Ducki Tomek A tél első napja című filmjét is, amely jelen oktatási segédanyagban is megtalálható.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

Költői filmetűdről lévén szó érdemes azt a versolvasáshoz hasonlóan kezelni. A film rövidsége miatt akár háromszor is megtekinthető, bizonyos részletek kibontásával gazdagíthatjuk a filmről való közös gondolkodást. Az első megtekintés után a diákok benyomásainak meghallgatását követően érdemes a film mottójánál elidőzni.

Rávezető kérdések:

– A film alkotói úgy döntöttek, hogy nem egy élő emberről készítenek felvételeket, hanem animációs technika segítségével ábrázolják gondolataikat. Mit gondoltok, miért döntöttek így a film készítői?

            – Mivel gazdagította ez a döntés a filmet?

            – Ennek köszönhető a film költői hatása?

A mottó: „parancsold meg, hogy hozzád mehessek a vízeken”

Az idézet Pétertől való, a megszólalás kontextusa természetesen a film címében is megnevezett vízenjárás. A történetet Máté evangéliumában olvashatjuk (Mt, 14:22–14:33):

– Mit jelent a hajóban lenni? (Biztonságban lenni? A megszokott körülmények között élni? stb.)

                        – És mit jelent kilépni a hajóból a vízre? (Elhagyni a komfortzónát?)

– Fel tudtok-e idézni olyan esetet, amikor kényszerből vagy önszántatokból „ki kellett lépnetek a hajóból”?

– Mi kell ahhoz, hogy képessé váljunk egy ilyen lépést megtenni? (külső hatás, belső vágy?)

                        – E történet alapján hogyan fogalmaznátok meg a hit lényegét?

A mottó értelmezése után egy újabb megtekintést követően alaposabban elemezhető maga az audiovizuális élmény. Ehhez az alábbi szempontok segíthetnek közelebb kerülni:

– Fel tudjátok idézni, mikor változik meg a zene dinamikája, és mit jelent ez a film adott pillanatában? (Addig csak kialakult, sodródott, fejlődött a szereplőnk, ezután aktívvá, kezdeményezővé válik?)

– Mit jelenthet az a gesztus, amikor szereplőnk visszafordul, miután meglátja, hogy véget ér a vonal? (Elbizonytalanodik az ismeretlen előtt? Nem hisz abban, hogy ő is tud vonalat rajzolni saját erejéből?)

– Miért vezethet ez a visszafordulás a vonal megszakadásához, szereplőnk eltűnéséhez?

– Mit jelképezhet a megfeszítetthez hasonló testhelyzet a film vége előtt?

Ha van rá idő, az óra végén érdemes még egyszer, kommentár nélkül megnézni a filmet.