(Cheeese...)
osztrák, 2008, r: Hüseyin Tabak
sz.: Nazmi Kirik, Berivan Kaya, Mehmet Müldür, Baryz Said, Rosa Said
műfaja: kisjátékfilm, hossza: 12 perc
magyar felirattal
Tartalmi ismertető
A film 2003-ban, az iraki háború idején játszódik. Valahol Irakban egy öttagú kurd család egy ház pincéjébe menekült, nyilván a bombázások elől, és a föld alatt rekedt. Az óvóhelyen nem nagyon van mit csinálni, ezért a család tagjai leginkább egymás idegeire mennek. A férj a sötétben bóklászik, és minden lelkesedésével a felszabadító amerikaiakat várja. A feleség folyamatosan zsörtölődik, teljes joggal. A nagyapa egy nőt kíván, és mindent elcsen a fiától. A kislány mintha fölfázott volna, a nagyfiú pedig a fentieket kéretlenül is dokumentálja villanófényes új fényképezőgépe segítségével. A háttérben szól a rádió. Aztán föltámad a remény: hallhatóvá válik, hogy a várva várt felszabadítók tényleg a közelben járnak. No akkor még egy utolsó közös fénykép: egy utolsó hatalmas villanás. Amiben nincs köszönet.
Címkefelhő
Háború; Óvóhely; Összetartozás; Család; Remény; Sötétség - fény; Megszabadulás; Memento; Történelem; Kisjátékfilm; Rabság
Korosztályi ajánlás
14 év felett
Háttér-információk
A film a Bécsi Filmakadémián vizsgamunkaként készült alkotás.
Iraki háborúnak vagy második öbölháborúnak nevezzük Irak 2003 és 2011 közötti, az Egyesült Államok vezetésével, nemzetközi erőkkel történő megszállását, és az ott zajló belső csatákat. Ezzel egyidejűleg a szunnita többség és a síita kisebbség között polgárháború tört ki, amely jelenleg is tart. A Koalíciós Hadsereg 2010. szeptember 1-jén végleg befejezte a harcokban való részvételt.
Szaddám Huszein Abd el-Madzsíd et-Tikríti (1937–2006) 1979 és 2003 között hivatalos megnevezéssel az Iraki Köztársaság elnöke, diktátor. 2003 elején az iraki háború elkerülésének szándékával az Egyesült Államok legalább kétszer megkísérelte Huszein elnök meggyilkolását, célzott légicsapásokkal, bombázással. A hírszerzési információk téves volta miatt ez nem sikerült, és a kialakult helyzet jelentősen megzavarta az eredetileg kitervelt amerikai taktikát. Ennek dacára az iraki hadsereg és kormány három héttel az amerikai invázió megindítása, 2003. március 20. után teljesen összeomlott. Április elejére az Egyesült Államok és szövetségeseinek haderői Irak területének nagy részét elfoglalták, Szaddám hatalmát megdöntötték. A volt elnök azonban még Bagdad eleste, április 9. után is látható volt a városban rögzített filmfelvételeken, hívei körében, akiket ellenállásra buzdított. Ettől kezdve Szaddám vált a „legkeresettebb irakivá”, de rejtekhelyét az amerikaiak hónapokig nem találták. 2003. júliusában Szaddám két fia (Udajj és Kuszajj), valamint unokája (Musztafa) életét vesztette az amerikaiakkal vívott tűzharcban. Végül 2003. december 13-án sikerült az amerikai csapatoknak Szaddám Huszeint elfogniuk egy Ad-Dawr (Al-Daur) melletti tanyán. Az iraki bíróság 2006 novemberében ítélte akasztás általi halálra Szaddám Huszeint az 1982-es, 148 halálos áldozatot követelő dudzsaili mészárlás miatt. Az ítéletet 2006. december 30-án, közép-európai idő szerint hajnali 4 óra körül hajtották végre.
CNN: Az atlantai központú Cable News Network az egyik legismertebb amerikai hírcsatorna, amely a 24 órás hírsugárzás koncepcióját bevezette a köztudatba. Ted Turner alapította 1980-ban, és a Time Warner médiacég-csoporthoz tartozik. Nemzetközi kiadása CNN International néven jelenik meg a világ tv-képernyőin. Ismertségét az öbölháború egyenes adásban történt sugárzásával alapozta meg. A CNN volt az első tévécsatorna, amely a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról élőben tudósított, és az iraki háború eseményeinek is első számú hírforrása volt.
Kurdisztán: Nem definiált, hegységekkel tagolt régió Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékén, amely kis mértékben Örményországba is átnyúlik. Több népcsoport lakja, de mindenekelőtt kurdok. Kurd szervezetek évtizedek óta küzdenek politikai és katonai eszközökkel a kurd autonómia kivívásáért vagy egy önálló kurd állam létrehozásáért. A kurd területeken osztozó államok ugyanakkor kegyetlen eszközökkel harcolnak az őshonos kisebbségek minden önállósági törekvésével szemben. Az iraki Kurdisztánban élő kurdok az öbölháborút követően önállónak nyilvánították magukat, de a hamarosan megindult iraki támadás elől közel két és fél millió ember kényszerült menekülésre, a legtöbbjük Iránba és Törökországba. A Biztonsági Tanács a 688-as számú határozatában döntött arról, hogy ENSZ-csapatokat küld a területre egy biztonsági zóna létrehozásának céljával. 1992-ben az iraki kurdok saját parlamentet és kormányt hoztak létre. Ez a nyugodt helyzet azonban csak rövid ideig tartott, mivel hamarosan háború tört ki a két legnagyobb kurd politikai csoportosulás között. Irán, Irak és Törökország is bekapcsolódott a konfliktusba, megnehezítve ezzel annak lehetőséget, hogy a helyzet megnyugtató módon rendeződjön. A 2003-as iraki háború és Szaddám Huszein bukása után a kurdok kiegyeztek egymással, ismét átvették a terület ellenőrzését, és létrehozták Iraki Kurdisztánt, amely Irak autonóm területe saját elnökkel, parlamenttel, kormánnyal és hadsereggel. Fővárosa Erbíl. A helyi szunnita arabok és kurdok között jelentős az etnikai feszültség. Ennek ellenére Iraki Kurdisztán elnöke, Maszúd Barzáni 2014-ben felkérte a parlamentet, hogy készítse elő a terület függetlenségi népszavazását.
Maszúd Barzáni: 1979 óta a Kurdisztáni Demokrata Párt elnöke, Mustafa Barzáni, a néhai emblematikus iraki kurd politikai vezető fia. 2005. június 14. óta Iraki Kurdisztánnak a kurd parlament által megválasztott elnöke.
Tahsin Taha: Az egyik legismertebb iraki kurd énekes (1941–1995), akinek életében nyolc albuma jelent meg. 1961-ben csatlakozott a Mustafa Barzáni által vezetett kurd függetlenségi mozgalomhoz. 1963-ban több hónapra letartóztatták, mert részt vett egy kurd egyetemisták által szervezett tüntetésen. A filmben a Beje című szám hallható tőle.
Formanyelvi megjegyzések
Ez a film rendkívül kevés eszközzel (elsősorban a filmhang és a dialógusok bravúros használatával) képes egy teljes, hiteles, történelmileg is pontosan meghatározott világot teremteni. Az öngyújtó és a gyertya fénye által rövid időre láthatóvá tett falfelületekből és térdarabokból, véletlenszerűen komponált fényképekből, szó szerint képi töredékekből áll össze a film vizualitása, mely szervesen illeszkedik az ábrázolt földmélyi, romok alatti létezéshez. A kevés képi kifejezőeszköz mind jelentéstelivé válik, a fénybe való váratlan filmvégi távozásnak is erős többletjelentése lesz.
A nagyfiú által készített fényképeken látott történések és a közben hallott hangok a film során egymással végig szinkronban vannak. A filmnek ez a szigorú logikája az utolsó fénykép esetében megtörik, megszűnik a kép és a hang szinkronja, sőt egymás tökéletes ellentétévé válnak. Ez az egyszerű eszköz okozza a film végének megrázó drámai hatását. A képen a remény és az élet győztes örömét láthatjuk, míg hangban a pusztulás és a halál diadalmaskodik. S „a többi néma csend”. Az utolsó fényképet hosszú ideig láthatjuk, még rá is közelít a kamera lassan, aztán azt is elnyeli a feketeség. Ezalatt pedig eszünkbe villan, hogy a film során látott groteszk fotósorozat az egyetlen látható és fennmaradó tanújele annak, hogy valaha egy emberi család élt ebben a kurdisztáni romhalmazban, amely egy ki tudja, milyen kinézetű családi ház lebombázása után maradt hátra. Szó szerint arcunkra fagy a mosoly. Szolidaritás minden háborút elszenvedő családdal – ez az érzés és szándék marad bennünk a film megtekintése után.
Az a motívum pedig, hogy egy föld alatt élni kényszerülő kurd család utolsó perceit szemlélhetjük, a filmben megszólaló rádió kurd szempontú híradásaival és kurd zenéjével erősítve, a kurd nemzet geopolitikai helyzetének ma is fennálló rendezetlenségére hívja fel a figyelmünket, s akár szolidaritási felhívásként is értelmezhető.
Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések
Bevezető kérdések, amelyeket még a film megtekintése előtt érdemes föltenni:
Vetítés után az alábbi kérdések mentén beszélgethetünk:
06-1/411-0825 
