magyar; 2012, r.: Tihanyics Norbert
műfaja: dokumentumfilm, hossza: 20 perc
Tartalmi ismertető
A film Molnár Zoltánról készült portré, a fiatalember huszonévesen életformát váltott és tanyára költözött, ott kezdett új életet 2010 őszén. Régmúlt paraszti világot megidéző képekkel teli dokumentumfilmet láthatunk, a főszereplő önmagáról és a tanyasi életformáról beszél, s közben eljuthatunk egy csendes, egyszerűnek tűnő világba. Hangulatidéző képek öreg emberekről, ahogy nyugalomban élnek kis tanyájukon s közben megismerhetjük Zoltánt, aki pusztán különcködésből vagy valódi érdeklődésből, helyét keresve jutott el tanyára, megtalálva valamit abból az életformából, „ami már-már eltűnni látszik.”
Címkefelhő
Magány; Bizalom; Természet; Emlékezés, Életforma, Nosztalgia, Nyomor; Tanyavilág, Különcség, Hagyomány; Elmúlás; Család; Az élet értelme; Munka; Dokumentumfilm
Korosztályi ajánlás
12 év felett
Háttér-információk
A paraszt szó értelmezése segíthet megvilágítani, miért is fontos az eredeti értelme.
A főszereplő elmondása szerint: az a paraszt, aki a saját földjét igaerővel műveli meg, ezt hallotta valakitől, amit részben igaznak tart, részben pedig nem.
A paraszt szó mai értelemben vett használatáról arra is asszociálhatunk, hogy valaki csiszolatlan modorú, kissé faragatlan megnyilvánulást tesz, ily módon a paraszt kifejezéssel illetjük, illetve bántó szándékkal is gyakran alkalmazzuk, kifejezésre juttatva a szóhoz való belső viszonyulást, mely erősen negatív értelmű.
A tanyavilág mint megszűnni látszó életforma. A filmben látható eszközök azonosítása céljából akár múzeumot is érdemes felkeresni, mivel nem valószínű, hogy a diákok számára minden esetben ismerős tárgyakról van szó, illetve a tanyasi életformáról ide vonatkozó információk is beépíthetőek a beszélgetésbe.
Formanyelvi megjegyzések
A biciklimotívum végig futtatása a filmen nagyon fontos, a mozgékonyságot hozza be, de ezzel egy időben elvont értelmű, metaforikus szerepet is kap a természetet és a tanyavilág alakjait megmutató képekkel együtt. A rendező tudatosan készítette úgy a filmet, hogy a képileg jobbról balra haladó bicikli visszafelé haladás érzetét keltve utaljon az időhöz való viszonyra, a főszereplő hozzáállására, hiszen számára ez az előrehaladási irány.
A film keretes szerkezetű, a hangforrás adja ezt az érzetet, a moldvai dallam az elején kissé sejtelmes hangulatot idézve a végén újra visszatérve szinte keretbe zárja a rövid portréfilmet. Beszédes maga dalcím is, amely az elindulásra utal.
A kameramozgások és a képi vágások az előre és vissza, a fel és le irányát követik következetesen, mely a többlettartalmat és az egyéni mondandót erősíti meg.
A képi montázs jól illusztrálja a főszereplő belső motivációját a tanyasi világhoz, a már-már idilli hangulatképek az érzelmi kötődést emelik.
A film sajátos költőisége a képek és hangok harmonikus lüktetéséből fakad.
A záró képekben megjelenő két öreg alakja együtt olyan, mintha reménykedve, jövőbe látóan búcsúznának a képileg nem megjelenített alaktól, csak az elmenő bicikli hangja jelzi, hogy kiről van szó.
Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések
Kérdések kiscsoportba: