Első áldozás

magyar, 2004, r: Vépy Zoltán Csaba

sz.: Bódi Lali, Magyar Zsófia, Fejes Zsolt

műfaja: kisjátékfilm, hossza: 8 perc

Tartalmi ismertető

Egy hétéves forma kisfiú játszik a függőfolyosós bérház belső udvarán. A negyedik emeletről engedi útjára ejtőernyős játékkatonáját. Közben édesanyja épp az imént elvégzett terhességi teszt eredményét várja, apja pedig dohányozva támasztja a korlátot. Ruházatukból és szavaikból ítélve szegény, egyszerű emberek. A kisfiú nehezményezi, hogy az ejtőernyőt mindig kifordítja a szél, mire apja azt tanácsolja, kerítsen rá valami nehezéket. A kisfiú egy kulcscsomót talál az előszobában, amelyet egy csecsemő fényképe díszít, és az ejtőernyős mellé erősíti. A terhességi tesztről hamar kiderül, hogy pozitív az eredménye, aminek az anyuka egyáltalán nem örül, sőt. Az apa azt javasolja, hogy ha a következő alkalommal valamelyik pocsolyában landol az ejtőernyős, tartsák meg a gyermeket. A nehezéknek hála, az ejtőernyő ezúttal zuhanásszerűen teszi meg a négy emeletnyi távolságot. És egy pocsolyába érkezik. Az apa mintha örülne, az anya viszont ingerülten veszi ezt tudomásul. Elhagyják a körfolyosót. Az udvaron egyedül maradt kisfiú előbb mintha egy óriást látna a kapu opálüvegén keresztül, aztán a szél belekap a „sorsdöntő” nehezékkel ellátott ejtőernyőbe, és könnyedén a magasba emeli.

Címkefelhő

Fogantatás; Abortusz; Döntés; Gyermeki nézőpont; Nyomor; Sors; Gondviselés; Csoda; Objektív és szubjektív; Istenkép; Beavatás; Kisjátékfilm

Korosztályi ajánlás

14 év fölöttieknek (a csoport szellemi érettségétől függően)

Háttér-információk

A cím megértéséhez érdemes tisztázni, mit jelent ez „első áldozás” alapesetben, mint katolikus vallás egyik beavató szentsége.

Az alkotó szándékosan kis kezdőbetűvel írja a film címét, ezzel jelezvén, hogy nem pontosan az eredeti értelmében használja azt.

Formanyelvi megjegyzések

A film írója-rendezője úgy nevezett „amatőr filmes”-ként kezdete pályáját. Az analóg filmnyersanyagra való filmkészítés időszakában a nagy nyersanyaggyártó cégek kifejezetten amatőr felhasználásra is készítettek nyersanyagot. A felvétel tehát nem mágnesszalagra vagy más elektronikus eszközre történik, hanem a filmes fényképezőgépekhez hasonlóan filmszalagra exponálja a kamera a filmkockákat. Ennek egyik formája a „Super 8”-as formátum volt (a filmszalag szélessége 8 mm), amelyhez könnyen kezelhető kis méretű kamerákat, otthon is üzembe helyezhető előhívó berendezést, vágóprést és különböző vetítőgépeket is fejlesztettek. Az „első áldozás” ezzel a filmkészítési technikával készült, és ez meghatározza az esztétikáját is. Sok életlenség, kézi kamerázás, szemcsés, itt-ott piszokfoltos képfelület, elszíneződött vagy kifakult színű képsorok, hosszabb beállítások, szokatlan kamerapozíciók, szabálytalanul komponált (dekomponált) képek jellemzik. Filmtörténeti szempontból erénynek tekinthető, hogy az amatőr filmesek mindig is nagyobb szabadsággal kezelték a filmes anyagot és eszközparkot, mint a profik, így jó esetben nagyobb fokú hitelességet, közvetlenséget, érzékiséget, összetettebb képi gondolkodásmódot tudtak elérni, ahogy ezen a filmen is tetten érhető.

A vizsgált film egy lényegi dramaturgiai pontján az addig objektíven működő kamera (amikor minden történést kívülről látunk, a szereplőktől független nézőpontból) erősen szubjektívvá válik, és határozottan valamelyik szereplő nézőpontjából tekint a világra. A film ezzel a tudatos filmnyelvi eszközzel még arra a „csodára” is képes, hogy élővé változtassa az élettelent.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

Vetítés előtt érdemes csoporttal a fenti formátumra vonatkozó alapinformációkat tisztázni.

• Kivel azonosítható a kis ejtőernyős?
• Emlékeztek-e az életetekben arra a pillanatra, amikor kiderült, hogy testvéretek fog születni. Idézzétek föl, mit jelentett a számotokra?
• Hogyan viszonyulnak a filmbeli szülők az újabb gyermek érkezéséhez? Vajon miért úgy?
• Érzékeli, érzékelheti-e a kisfiú a döntéshelyzetet?
• Kinek a fényképe díszíti a kulcstartót? Mi lehet a jelentése annak, hogy a fényképet tartó műanyag megrepedezik, s hogy a pocsolyába zuhant fényképet keresztbe metszi egy piros színű fonal?
• Mi történik még a filmben, amikor a kisfiú egyedül marad? (Előbb egy „óriást” lát, majd a szél élettel tölti meg az ejtőernyőt.)
• Idézzétek föl a film utolsó képsorát! (A kamera szubjektívvá válik, fölemelkedik, mintha a kis ejtőernyős nézőpontjából látnánk a világot.) Mi lehet ennek a jelentése?
• Van-e különbség abban, ahogy a szülők, illetve ahogy a kisfiú értelmezik a világot? Világítsátok meg ezt a különbséget! (Vak véletlen versus Gondviselés.)

A kérdések megbeszélése után érdemes újra (akár egy más alkalommal) megtekinteni a filmet, és a kulcsfontosságú gondolati elemeket a vetítés során pontosítani, tudatosítani, megerősíteni, kiemelni.