Jézus, drága gyermek

(Jesusito de ma vida)

spanyol, 2009, r: Jesús Pérez-Miranda, sz: Guillermo Estrella, María Vázquez

műfaja: kisjátékfilm, hossza: 11 perc

magyar felirattal

Tartalmi ismertető

Az erősen vallásos környezetben élő jámbor kisfiú, aki még nevét is Jézusról kapta, egy gyötrelmes éjszaka hatására eljut odáig, hogy a feszületet, rajta a Megváltó töviskoronás szobrával, eltüntesse a feje felől, a falról, és az ágya alá rejtse. A Megváltó ugyanis nem segít neki, hiába imádkozik hozzá buzgalommal, és hiába kéri őt egymás után kétszer is tiszta szívéből. Sem a sötét előszoba iránti félelmétől nem szabadítja meg, sem a visszatarthatatlan vizelési ingert nem távoztatja el tőle. Mivel édesanyja egészen mást ígért neki, a kisfiú szívében csalódás és harag támad. A reggeli ébredéskor a kisfiú édesanyja mindezzel szembesülni kényszerül.

Címkefelhő

Vallás, Ima, Csalódás, Őszinteség, Hit, Bizalom, Magány, Igazság, Félelem, Szülői felelősség, Gyermeki nézőpont, Csoda, Harag, Istenkép, Kisjátékfilm, Gyermek-szülő kapcsolat

korosztályi ajánlás

10 év felett

Háttér-információk

Szó szerinti fordításban a film eredeti címe: Életem Jézuskája. Ez egyrészt a film főszereplőjére utal, akinek keresztneve Jézus (spanyolul: Jesús). A buzgón katolikus spanyol nyelvterületen nem szokatlan, hogy ennyire direkt módon adnak a gyermekeknek bibliai neveket. Másrészt utal arra a szintén spanyol nyelvterületen elterjedt imádságra, amelyet a kisfiúnak harmadik imaként kell elmondania lefekvés előtt az Üdvözlégy és a Miatyánk után.

Érdekesség, hogy a film rendezőjének keresztneve is Jesús. Emiatt könnyen elképzelhető, hogy a film önéletrajzi ihletésű.

Formanyelvi megjegyzések

Az elemző beszélgetés során érdemes felhívni a figyelmet a film központi vizuális elemére, a feszületre, amelyet olykor egészen extrém szögből, a kisfiú nézőpontjából, alulról is láthatunk. Ebből a nézőpontból tekintve a katolikus vallás központi eleme meglehetősen rémítő, eltorzult képet mutat. Mindez szervesen összefügg a kisfiú lelkében lejátszódó meghasonlási folyamattal. A film utolsó képe – a kereszt „hűlt helye” a piszkos-poros falon – emblematikusan foglalja össze, mire jut az emberi lélekben a túlhangsúlyozott és félreértelmezett vallás. A kereszt a Megváltóval a hangsúlyosan kitett „fenti” helyről (a falról), az eltakart, „rácsokkal” is lefedett, nem látható, „lenti” rejtekhelyre kerül (az ágy alá). Vagyis annak a tartalomnak a pozíciója, amelyre direkt módon utal, a mindenek feletti magasságból szó szerint a mélybe süllyed.

Érdemes számba venni, mit tudunk a főszereplőről. Szobájában három szentkép van a falon, a már említett feszületen kívül. A régies bútorok is a konzervatív szemléletre utalhatnak. A kisfiú külön szobában alszik egyedül, a szobáját hosszú, sötét, leküzdhetetlen folyosó választja el a lakás – és a család – többi részétől. Csak az édesanyját látjuk, mintha nem lenne apukája.

Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések

A vetítés előtt az alábbi kérdéskört lehet röviden felvetni:

• Van-e közöttetek olyan, aki imádkozni szokott lefekvés előtt?
• Mire szolgál az imádság?
• Tapasztaltátok-e már a hatását?

Vetítés után az alábbi kérdések mentén beszélgethetünk:

• Mikor és miért pisilnek be a kisgyerekek?
• Hogyan jellemezhető a környezet, amelyben a főszereplő kisfiú él?
• Milyen a viszonya a családjával?
• Hány éves lehet a kisfiú, akit a filmben látunk? Hogyan emlékeztek vissza: milyenek voltatok ennyi idős korotokban?
• Mennyiben különbözik a filmben megmutatott éjszaka minden eddigitől? Meséljétek el, mi minden következménye lesz ennek az aprócska váratlanságnak!
• Mit ért félre a kisfiú? Hibázik-e – s ha igen, miben – a kisfiú édesanyja? Rájön-e tévedésére?
• Mi a jelentése az ágy alá rejtett feszületnek?
• Mit tehet ilyen esetben az édesanya?