(Kuester)
ukrán, 2009, r.: Svyatoslav Fekhtel, fsz.: Kurt Wekslender
műfaja: dokumentumfilm, hossza: 15 perc
magyar felirattal
Tartalmi ismertető
Filmünk főszereplője a kijevi Szent Katalin német evangélikus egyházközösség sekrestyése. Miközben szemünk előtt díszíti fel és készíti elő a templomot a karácsonyi istentiszteletre, elmeséli az élete történetét. Német származásuk miatt a szovjet állam az egész családját fasisztának bélyegezte, és kiirtotta. Az árvaházban az ő nevét is megváltoztatták: az apja nevét Sztálin keresztnevére cserélték föl. Élete nagy részét hivatásos katonazenészként élte le Kijevben. A berlini fal ledöntése és a Szovjetunió összeomlása után nagyszüleit rehabilitálták, és sikerült az eredeti nevét is visszaszereznie. Már mindenét összekészítette, hogy visszatérjen ősei szülőföldjére, Németországba, amikor mégis meggondolta magát. A kijevi német templomi közösség szolgálatában élete új értelmet nyert. Istennek hálás az életéért, a templom és a hagyományok újjászületéséért.
A film azt sugalmazza, hogy életünk minden cselekedete Istennek tett szolgálat. Ez a gondolat egyben megnyugvást és kárpótlást is jelenthet az életünkben átélt szörnyűségekért. Ilyen értelemben a Sekrestyés vallásos példázatként ugyanolyan érvénnyel értelmezhető, mint történelmi tárgyú dokumentumfilmként. Egy olyan ember példamutató és megrendítő portréja, aki minden tragédia és nehézség dacára megtalálta a helyét az életben.
Címkefelhő
Történelem; Háború; Hatalom; Megbékélés; Harag; Identitás; Árvaság; Közösség; Szolgálat; Hála; Munka; Sors; Dokumentumfilm; Áldozat; Emlékezés
Korosztályi ajánlás
16 év fölött
Háttér-információk
A filmet a XX. századi történelemben már valamennyire jártas hallgatóknak érdemes vetíteni, vagy épp arra a célra használni, hogy a történelem egy szeletét élményszerűen megismertessük velük.
Az alábbi fogalmak és nevek ismerete lényeges lehet a film megértése szempontjából, szüksége lehet ezeket a film vetítése előtt, illetve után tisztázni:
Fasiszta németország; II. világháború; Szovjetunió; Joszif Sztálin (szovjet diktátor); Szibéria; berlini fal; Helmut Kohl (német kereszténydemokrata politikus, a rendszerváltás és német újraegyesülés kancellárja); Klaus Kinkel (német liberális politikus, a német egyesülés idején külügyminiszter); Roman Herzog (német kereszténydemokrata politikus); Joschka Fischer (egykori német zöldpárti politikus, külügyminiszter); Angela Merkel (német kereszténydemokrata politikus, kancellár)
Jelenések könyve: más neveken János jelenései vagy Apokalipszis. A Biblia újszövetségi iratainak részét képező, Kr. u. 68-69-ben keletkezett, görög nyelvű ókeresztény mű. A Domitianus római császár által száműzött János apostol Patmosz szigetén látott, különös jövőbeli történéseket is előre vetítő látomásait jegyezte le Jelenések címen. A film végén a következő részlet olvasható belőle: „...és az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeiről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, fájdalom sem lesz többé, mert ami eddig volt, elmúlt.” (Jelenések könyve 21,4)
Formanyelvi megjegyzések
Nagyon egyszerű és praktikus filmezési mód jellemzi ezt a dokumentumfilmet. A szerkezeti egységek váltásainál is szabályos és következetes. Tárgyilagosnak és személytelennek is mondhatjuk. Sok a totálkép, ahol a környezetével együtt láthatjuk a főszereplőt. Nagyon fontos ez a környezet, ami egy szakrális helyszín: a film során végig bent maradunk egy templomban (és kívülről is csak a telefonos polcon felállított könyvek borítóján láthatjuk a templomot). Lényeges a rendkívül praktikus cselekvéssor is, amit mesélés közben a főszereplőnk elvégez: a pap megjelenését és „színre” lépését készíti elő minden mozdulatával. A papot magát nem láthatjuk, ugyanis mielőtt megjelenne, véget ér a film.
Az egyszerű filmezési mód pedig a tiszta és egyértelmű fogalmazást szolgálja. Ez a film még csak nem is illusztrál, pedig archív fotók és filmfelvételek segítségével könnyedén megtehetné. Csak azért látjuk egyszer benne a múlt mozgóképen megőrzött szeletét, mert a videokazetta, amely őrzi, egyúttal személyes tárgya is a főszereplőnknek, méghozzá kulcsfontosságú személyes tárgya, amelyben életének egész tragédiája megtestesül. Más személyes tárgyat nem is látunk a filmben, csak a templomi szolgálat kellékeit. És vegyük észre: ez a személyes tárgy is a templomi iroda személytelen bútorzatából kerül elő. A személytelenséget erősíti a film címe is. „Sekrestyés” és nem „A sekrestyés”. Aprócska, de fontos jelzés a rendező részéről. Filmjében felmutatja ugyan a személyes momentumokból felépülő emberi sorsot, de mégis a szolgálatra teszi a hangsúlyt, amelyben a szolgálat célja lényegtelenné teszi a szolgálatot végző ember személyiségét.
A film képi világa szépen egységben van a témájával, szereplőjével. A gondosan komponált képek szabályossága olykor iróniát is csempész a filmbe, és mosolyt csal a néző arcára, ez ellenpontozza a szörnyűségeket. A szereplőhöz is hasonlóan jellemezhető a kamerakezelés is: „katonás” pontosság, darabosság, németes precizitás, szögletesség, nagyon egyszerű filmezési mód: sok a statikus beállítás, amit olykor megtör egy-egy svenk, vagy hatásos kocsizás. Ez utóbbira szép példa, amikor a sekrestyés kinyitja a templom ajtaját, és mögötte haladva mi is behatolunk a térbe, amely megnyílik előttünk.
Kétféle mesélő hang hallható a filmben, váltakozva. Mindkettő a főszereplőé, de a kettőnek alig észrevehetően eltér a ritmusa, a hangszíne, a belső töltése, a lendülete. Az egyik a képpel szinkron natúrhang, amikor a főszereplő is látható a képen valamilyen cselekvő helyzetben, és a néző számára látható módon beszél, a másik pedig az aktuális képi szituációtól független narráció, amit vélhetően utólag vettek föl az élettörténet kiegészítésének és logikus rendbe fűzésének céljával.
Érdemes odafigyelni a zeneválasztásra is. A film elején a telefoncsörgés dallamos műanyag-jellegű orgonahangzással szólal meg, majd vidám, pattogós katonazene, aztán érzelmes keringőszerű katonazene következik. Ezt régi jazz követi, végül egy szomorú német katonadalt hallunk Az eddigi számok mind elejüktől a végükig futnak, harangszó a bibliai idézet alatt, majd újra az érzelmes katonazene, de már csak egy részlete hallható mint lezáró zenei motívum. Finoman, de egyértelműen használja a zenéket az alkotó, hogy megidézze a főszereplő hajdani foglalkozását, kort idéznek, érzelmet keltenek, olykor aláhúznak, olykor ellenpontoznak.
Az alkotó valószínűleg alaposan végiggondolta, mikor milyen helyszínen szólaltatja meg szereplőjét, és mikor milyen tevékenységeket végezzen a kamera előtt. Összecsengéseket lehet fölfedezni az elmondott élettörténet és a filmbeli konkrét cselekvések, motívumok között: padlás és barakk; vörös csillag és betlehemi csillag; a dísz felakasztása-felhúzása és emberek nyilvános akasztása; fehér terítővel leborított asztal és oltár a terítőn gyertya: temetés és mise.
Fontos megjegyezni, hogy a főszereplő az elején németül, aztán végig oroszul beszél a film hátralévő részében.
Módszertani ajánlás a filmhez, indító kérdések
Kellően érett és összeszokott hallgatóságnak még a film vetítése előtt föl lehet tenni a következő elméleti jellegű kérdéseket.
A film vetítése után érdemes néhány formanyelvi szempontot is átbeszélni, a következő kérdések segíthetnek a beszélgetés elindításában:
06-1/411-0825 
